Érzeteket kínálok fel, célom nem azok közvetítése, hanem azok előhívása, keltése.
Képeimre, mint projekciós felületekre tekintek, ahol a néző motiváltságától és nyitottságától függően önmagát tapasztalhatja meg.
Érdekel a ’kísérteties’, tehát a régóta ismert, bensőséges, amely ugyanakkor titok, tehát rejtettnek kellett volna maradnia. A kísértetieshez tartozó szavak és jelentéseik, mint
’heimlich’: bennfentes, otthonos, ismerős, bizalmas és
’unheimlich’: kietlen, kísérteties, borzongató.
E fogalmak között képlékeny, állandó a mozgás, áthatás, ahogyan heimlich jelentése az ambivalencia irányába halad, míg végül ellentétével, az unheimlich-hel esik egybe.
A képeim mérete a testem nagyságához illeszkedik, ez a legnagyobb méret, amit átérek (140 x 200 cm).
Így mondom ki, hogy biztosat csak önmagamról állíthatok, ezt kínálom azonosulásra, de nem egyezésre, inkább tükörként.
A kép méretéből és ’érzékeny’ felületéből egy test jelenlétének érzete adódik, ami tapintásra késztet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése